A nevem Dudás Diána, és már nem vagyok szcientológus – amit nagyon jólesik leírni és megosztani a világgal.

Bár sosem gondoltam volna, hogy velem is megtörténhet, de én is beleestem a szcientológia csapdájába, és öt évig tartott, mire sikerült onnan kitörnöm.

Nem szeretnék elárulni itt sokkal többet magamról, hiszen úgy érzem, az olvasó egy elég jó képet kap rólam a könyvben, ahol az elejétől a végéig leírom az egész történetet, mesélek a motivációimról és természetesen erről a rettenetes és kegyetlen szervezetről is.

Az egyik leggyakoribb kérdés a szcientológiával kapcsolatban az, hogy miért hiszi el egy épeszű ember ezt az egészet, és hogyan tud beleesni ebbe a gyermetegnek tűnő csapdába. Mi van ebben olyan értékes, amiért valaki az összes energiáját, idejét és vagyonát beleöli ebbe az első ránézésre is gyanús rendszerbe? És miért tud egy ilyen látszólag primitív szélhámosság közel hetven éve létezni?

A szcientológia azt ígéri, hogy szellemileg teljesen szabaddá teszi gyakorlóját, aki ennek eredményeképpen boldog, kiegyensúlyozott és egészséges lesz. Sőt, a spirituális megvilágosodás náluk árusított verziójának afféle mellékhatásaként az anyagi világban is komoly sikereket ér majd el.

Mi teszi egyedivé és különlegessé ezt az egészet? Nos, a szcientológusok szerint az, hogy alapítójuk, a tudományos-fantasztikus könyvek és ponyvaregények írójaként ismertté vált L. Ron Hubbard a tudósok alaposságával és a mérnökök pontosságával kiterjedt kutatásokat folytatott az ember szellemi természetének témájában. Évtizedek fáradságos munkájának eredményeként térképezett fel tehát egy utat, melynek során jedi lovagokat megszégyenítő képességre tehet szert az, aki az ő nyomdokaiba lép.

Ennek a könyvnek a puszta létezése és Hubbard életútja cáfolja ezt az állítást. Ha valóban elérte volna ezt a célt, akkor nyilvánvalóan nem lenne olyan népes ellentábora a szcientológiának, és nem dolgozta volna fel a témát számos kritikus hangvételű dokumentumfilm és könyv.

Véleményem szerint egy témát azonban ténylegesen igen nagy intenzitással kutatott: azt, hogy milyen módon lehet embereket manipulálni; hogyan lehet rávenni őket arra, hogy olyan dolgokat is megtegyenek, amelyekre maguktól soha nem vetemednének. Ezeket a módszereket kétségtelenül igen működőképesre és hatékonyra csiszolta.

Bár a teljes szellemi szabadság nem érhető el a rendszerben, arra viszont igen komoly eszköztár áll rendelkezésre, hogy az abba különféle módokon belekerülő áldozatait a lehető legtovább a kerítésen belül tartsa, és elvegye mindenüket – a pénzüket, az idejüket, a családjukat és sajnos időnként az életüket is.

Az eredeti, a szöveg elején feltett kérdésre Dudás Diána lebilincselő és sokkoló története ad választ. Az ő útját végigkövetve érthetőbbé válnak majd az olvasó számára a hogyanok és a miértek.

A történet írója a maga közvetlen és őszinte stílusában tárja elénk kimerítő részletességgel, hogy egészen pontosan hogyan került bele ebbe az egészbe, és minden igyekezete és jószándéka ellenére hogyan vetette ki magából ez a borzasztó szervezet, és vett el tőle szinte mindent.

Arról is beszámol, hogy az úgynevezett Hídon való haladása során egész pontosan mi történt, miből álltak az egyes tanfolyamok, auditálások és eljárások. Ilyen részletességgel ez nem került eddig magyar nyelven bemutatásra – sőt még a munkatársak életének alakulásába is betekinthetünk!

Szívből ajánlható mindenkinek, aki szeretné jobban megérteni, hogyan működik ez az „egyház”.

Azoknak pedig különösen, akiknek szembe kell szállniuk ezzel a kifinomult, alapos és rosszindulattal teljes mértékben átitatott rendszerrel. Kevés hatékonyan bevethető fegyver létezik ellene, és az egyik a tudás, a velünk szemben álló szörny alapos ismerete.

Bonyai Péter
a Clarus Animus Alapítvány kurátora